A süteménykészítés utáni mérhetetlen vágyam 10 éves koromban kezdődött. Ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, már akkor tudtam, hogy én cukrász leszek. A saját boltomban, minden finomságot én magam fogok készíteni, a legcsodálatosabb dolgok felhasználásával. Arra vágytam, hogy ha valaki megkóstolja amit készítek, annak mindig mosollyal jussak az eszébe.
A gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem drága Nagymamámmal.
Ő rengeteget sütött. Sósat, édeset, mindent. Mellette akartam lenni minden egyes pillanatban, amikor alkotott. Részese akartam lenni azoknak a mennyei finomságoknak amik a sütőből kivéve fenséges illattal lepték el a lakását pillanatok alatt. Először nem is vette komolyan az érdeklődésemet és csak annak tulajdonította ezt a lelkesedést, hogy mihamarabb befalhassam a kész finomságokat.
De hamar rá kellett jönnie, hogy ez nálam bizony – már akkor – komoly elhivatottság volt. Elkezdett tanítani, bevonni a krémek, tészták, töltelékek készítésének fortélyaiba.
És mindeközben mesélt. Kiderült, hogy nem csak én, hanem Édesapám is megszállott süteménykészítő volt az én koromban. Igaz, ő nem lett cukrász, de a gyermekkorom ízeit meghatározó sütemények közül számtalant ő készített. Ilyen volt az általa készített piskótás almássütemény, ami a mostani almás pitém alapjául szolgált.